Leszoktam a moziról. Nem érdekel, hogy épp melyik nagy producer, melyik gigászi rendezőjével, melyik nyavalygós színészével nem tudott megfelelő ötlet és történet nélkül, még csöcs-traileres futtatással sem kasszasikert csinálni. Nem érdekelnek a szupersztár celebek, unom a pávatollat a seggükben – számomra egy Paris Hilton nem lehet méltó eszköze a szórakoztatásnak. Azonban barátaim, ez a mozifilm, kérem alássan, ezért képes lennénk csoportos nézést szervezni Angliába. Hiszen az ilyen finom áru Magyarországra be nem gyűrűzik, az biztos.

Tavasszal lesz a premier, a sportmotor tulajdonosok körében garantált a siker. A cím igen sokat elmond: Superbiker. A British Superbike bajnokságról szóló dokumentumfilmmel moziban próbálkozni elég nagy rizikó lehet, hiszen a potenciális érdeklődők spektruma szűk, de a dolog nyereségessége most a legcsekélyebb mértékben sem érdekel. Én látni akarom ezt a filmet, szagolni, érezni, átölelni, magamévá akarom tenni az összes Istenverte képkockát, ha kilométerek ezreit kell érte utaznom, akkor is.

A film komolyságát már az igen jól jelzi, hogy nem használtak a farpofáikat gyantáztató, hiteltelen színészeket: akik itt játszanak, azok a versenyzők maguk, a történet pedig szintén úgy íródott, ahogy a pilóták épp alakították a szezonban. A bemutatóban látható bukások például biztosan nem azért történtek, mert a Stuart nevű gyerek kaszkadőr alteregójának adtak háromszáz fontot, hogy na, figyelj Bob, akkor a cél végén dobd el, mint állat. Látják? Két perc van meg nekem is a filmből, de imádom.

Imádd te is, hirdesd, terjeszd, lökd fel a Facebookra. Nem mondom, hogy ettől bármilyen hazai forgalmazó fel fogja kapni a fejét, hogy ejj komám, de jó lenne nekünk is behozni ezt a filmet Magyarországra – főleg most, hogy a hírek szerint MotoGP is pukkan kifelé (ugyanis el akarják adni), és Talmácsi sem biztos, hogy motorra ül jövőre –, de hátha.

Nézesd meg a filmet apáddal, anyáddal, feleségeddel, mindenkivel, aki eddig gitározott az idegeiden, amikor a motorodról beszéltél – ezután jobban megértenek majd.

Ez a film egy olyan mérföldkő, hogy egy szimpla, kispolgári torrentes letöltéssel, és lakótelepi vetítéssel nem fogom meggyalázni. Ezt ott kell látni, ahová teremtetett: a mozivásznon. Ha kell, Londonig megyek ezért a százhúsz percért. Ha kell, utat is szervezek. Akinek lenne igénye egy ilyen mozizós túrához, kis londoni városnézéssel egybekötve, az figyelje a fejleményeket. Lesz még poszt ez ügyben.

Íme a bemutató, amitől nekem már most jó: