Csodálatos 3 napunk volt Valenciában. Valoszinűleg a jó köridők egyfajta katarzist is okoztak. 

Pénteken elindultunk az utolsó pálya irányába, de mivel szünnapunk volt, így útba ejtettük Barcelonát ahol megnéztük a Sagrada Familia-t és ebédeltünk is.

Aztán kimentünk a pályára amit Parcmotor Castellolinak hívnak. Megdöbbenve néztük a soha nem látott szintkülönbségű vonalvezetést. Nagyon egyszerű volt a depó, sehol étterem. 

Ennek ellenére a Yamaha gyár ezt a pályát választotta a 2012-es R1 bemutatására Ben Spiessel:

Nem is emléxem honnan vettem a bátorságot, de rákérdeztem hogy mehetünk-e egy kört autoval lassan a pályán. A válaszon mégjobban meglepődtem, mert 2 kört mehettünk autoval. Betömtük magunkat a Ford Fusionba és elindultunk a hullámvasút pályán. A 9%-os emelkedőn meg is szenvedett az auto, nekünk meg kiesett a szemünk. Nem sok helyen talál az ember olyan vonalvezetést, ahol átmész a pálya alatt is. Ez az egyetlen módja annak hogy ne lehessen a pályát jobbosnak vagy balosnak híni, ugyanis szinte megegyezik a jobbos és a balos kanyarok száma.

Az alábbi képen az árnyékvetődésekből lehet csak következtetni az irdatlan emelkedésekre....

Tulajdonképpen le voltunk nyűgőzve. Nem hittem hogy Portimao és Aragon után még rá fogok csodálkozni egy pályára. Mindenestre a boxba bepakolást másnapra halasztottuk.

Szombat reggel nem kapkodtuk el a reggelit hiszen 3-4 fok volt csak reggel. Szerencsénk volt mert a pályára érkezéskor tudtuk meg hogy nem 9 kor hanem 10 kor kezdődik csak a menet. Délelőtt még 2 csoportra osztottak minket pedig nem voltunk csak 13 fő, délutánra már bármikor felmehettünk.

Néhány felmenetel után kezdtem érezni hogy nincs kedvem, vagy nincs motiváciom. Délután már alig ültem fel a motorra. Vagy fizikailag voltunk fáradtak vagy tul nagy volt a Valenciai katarzis amit ez az istenhátamögötti pálya persze képtelen kihozni belőlünk. Főleg ugy hogy létszám sincs.  Castelolli, 3 menetig volt izgalmas számomra, vagy elfáradtam vagy a borzasztoan kis létszám, de semmi tűz nincs bennem, nem kivántam motorra ülni sem. Lehet hogy forditva kellett volna. Kis pályán kezdeni és komoly pályán végezni. De az is lehet hogy akkor Valenciára pukkad ki a tűz.
Délelőtt még sikerült gyorsan mennem 1:55-öt de délután már semmi nem ment.
Bandi szintén 1:55, Petya 2:04, Őfelsége 2:14

Utolsó pályanap

Katasztrofális hangulatban fejeztem be a tegnapi napot, sem erőm, sem kedvem nem volt semmihez, Abban sem voltam biztos hogy ma motorra kéne e ülnöm.
Ezt a hangulatot sikerült is átmentenem erre a napra is, egész délelőtt a boxban semmit-tettem. Nem voltam ezzel egyedül. Őfelsége sem öltözött át, Bandinak sem akaroródzott. Petya volt kint csak délelőtt. Pedig szuper volt az idő, sütött a nap is, csak az erő fogyott el, vagy talán inkább a tűz. Nem volt motiváció.
1 óra felé meggyőztük magunkat Bandival hogy mégis megprobáljuk.
Én tudtam előre, hogy ha pár másodperccel lassabb leszek mint a tegnapi legjobbam akkor, nem lesz folytatás, de azt is tudtam, hogy ha netán jobb lesz mint a tegnapi időm akkor az visszahozza a tűzet.

Hát igazán asse tudom hogy sajnos vagy hála isten, de javitottam 2 másodpercet, igy délután is folytattam. Bandiba is visszatért kis erő, igy délután még kimentünk 3-4 menetre. Egész nap nem volt csoportbontás, akkor mentünk fel a pályára amikor csak akartunk. Én többet nem javitottam, elkezdtem élvezni hogy a célrarában emelgeti az elejét, végén szinte már csak ezért mentem fel :)

Bandi viszont elkezdett javulni. fél 5 felé megbeszéltük Bandival hogy mégegy utolsót kimegyünk. Mikor lejöttünk akkor csak néhány tizedre volt tőlem a körideje. Dilemmába esett szegény, mondta is hogy nagyon élvezte az utolsó menetet. Ismerem az érzést ezért rábeszéltem, hogy menjen még egy utolsót vissza, biztos meg tudja dönteni az én köridőmet. Tényleg nem sajnáltam volna tőle, hogy ő legyen itt a leggyorsabb, hiszen ez inkább technikás pálya (nem is lehet 6. fokozatot kapcsolni sehol)
Bandi vissza is ment, javitott is de csak 2 tizedet és igy szinte egyforma köridővel fejeztük be ezt a spanyol tréninget.
Őfelsége 2:10 (egy métert sem motorozott, odaadta a gépét Daninak)
Petya 1:58
Dani 1:56
Bandi 1:53.5
Svéd 1:53.3
Este még elmentünk egyet vacsizni, reggel leadtuk a bérautót és irány haza.

Tulajdonképpen az utazás előtt volt bennem kétség, hogy vajon lesz-e elég motiváciom így hogy a csapat többi tagja kezdő pályázókból áll. Minden kétségem indokolatlan volt. A csapat ugyan kicsi volt, de a hangulat a boxunkban és a pályázás utáni ünneplések jó alapozás volt a szezonra.

Az időjárással és a müszaki problémákkal szerencsénk volt.
Dani, aki az R2 motorszervizből kölcsönzött szerelőként tartott velünk, kiválloan megoldott minden müszaki feladatot, Idomot javitott, fékbetéteket cserélt, rengeteget gumizott, centirozott és egy angol srácnak még a kuplungját is megjavitotta. 

Mindenki látványosan gyorsult ez alatt a 11 nap alatt, de hogy ez itthon mire elég az majd március 15.-én a Pannoniaringen kiderül. :)

Azon is elgondolkoztam hogy, vajon milyen módon lehetne ezt a téli edzést átlagos pénztárcáju motoros számára is elérhetőbbé tenni, ki is gondoltam néhány ötletet:

1. Mivel a motorok szállítása egy nagyon komoly tétel ezért sokat lehet azon sporolni ha 2 barát egy motort szállittat ki és kint osztoznak a motoron.
2. A páyázás dija is jelentős összeg, egy 3 napos pályázásnál 18-21 menetet is kapunk a pénzért de ha elég ennek a fele is akkor 2 személy is összedobhatná a pályadijat és akkor felváltva mennének fel.
3. Jövöre valószinú nem 3 pályát hanem csak mindössze 2 pályát fogok választani és abból csak egy pálya lesz Moto GP pálya, mert ezeknek a pályáknak a legmagasabb az áruk. (Cartagena, Almeria sokkal olcsobb részvételi dijat kér)