Kedvem támadt összefoglalni az utolsó éveket.

A 2012-es szezon messze nem ugy alakult számomra ahogy terveztem. A szakágvezető úrnak nagyon bántotta az egóját a hobbiracer multam, vagy a szervezéseim és egy 2000 ftos rajtengedély hiánya miatt Mams fegyelmi bizottság elé állitott. Természetesen évek óta senki nem lett eltiltva rajtengedély miatt, igy rajtam lett bemutatva az uj hatalom ereje. 

Ugyanez az úr a nyár folyamán egy német szervezésű endurance verseny miatt ujabb fegyelmit tudott rám sózni.
Ez természetesen szintén egyedi eset volt ugyanis licences barátaimmal együtt addig kb 30-40 német szervezésű versenyen versenyeztünk, de soha senki nem kapott fegyelmit, de még csak figyelmeztetést sem. 

Valamiért fontos volt, hogy egy 57 éves hobbistát megfosszanak imádott hobbijától. 

Az eltiltás miatt néhány ponttal elbuktam a 2012-es nemzetközi Szlovák Kupa első helyét a veterán kategoriában.

A történtek miatt el kellett gondolkoznom, hogy mit is akarok kezdeni a hobbimmal. Szeretnék-e egy nagyhatalmú szervezethez tartozva egyre szigorúbb paragrafusok között, sporttörvényre hivatkozó, bürokrata felügyelők kénye-kedve szerint hasonló megaláztatásnak kitenni magam mint ahogy az 2013 ban velem megtörtént, vagy visszatérek régi önmagamhoz és felhőtlenül, bürokráciamentes szervezéseken eltiltásveszély nélkül húzom a gázt.

Ugy döntöttem hogy licenset többet nem kérek Mamstól. A 2013 után a 2014-es szezont is szlovák licensel és uj motorral kezdtem.

Azóta a szakágvezető úrat eltávolitották a posztjáról, de áldásos tevékenységét sosem felejtjük hiszen alig maradt licenses versenyző és az amatör pályázás tulszabályozása is forditva sült el, drasztikusan csökkent a pályázók száma.

2014 ben Kawáról átnyergeltem egy BMW-re és nagyon biztató eredményekkel kecsegtetett az előszezoni Pannoniaringes tesztelésem.

2009 óta stagnáltam a Pannoniaringen egy 2:05-ös köridőn és ezen a 200 lóerős Zixxer sem tudott segiteni. De a BMW-vel sikerült valami amire 4 éve vártam. Április 7.-én sikerült többszörösen is megjavítanom a 2009-s köridőmet 2:04.2 re aminek nagyon örültem és biztató kezdésnek tűnt a 2014-es szezonra.

Sajnos nem tartott sokáig az öröm. Május 25.-én a Pannoniaringen, az IMRC sorozat időmérő edzésén sikerült a 8-as kanyarban egy hatalmasat bukfencezni kb 200 nál. Ez a kanyar egy jobbtörés a duppla jobbos előtt, ahol fékre nyúlva kiment alólam az eleje.  Ennél a tempónál nemigen lehet alternatívák közt válogatni, vagy logikus döntést hozni. Amikor 200-nál földre kerülsz, akkor nem számíthatsz arra, hogy ezt ki lehet csúszni. Abban a pillanatban, amikor földre kerülsz, már el is indul a centrifuga. Olyan tempóban kezd el téged pörgetni, hogy nulla esélyed van befeszíteni bármit is. Semmi ráhatásod nincs arra, hogy pörgés közben csökkentsd a fejed becsapódásait, vagy hogy a becsapódások alatt a lábadat melyik irányba hajlítsa a fizika. A legnagyobb félelmet az okozta, hogy a mellettem pörgő 200 kilós motor brutális hangokat produkált minden földbe csapódásnál. Nem volt időm imádkozni, hogy nehogy rám essen a gép. Ez a motor akkor 200 kilo, ha lassan teszik rád. Ha a levegőből érkezik ez a motor a testedre, akkor picit több mint 200 kg.
De megúsztam, nem esett rám, viszont a térdem nem volt ilyen szerencsés. A jobb térdem ment a levesbe. Meg sem próbáltam felállni, viszont annak rendkívül örültem, hogy eszméletemnél vagyok és még aránylag éltem is. Mentő bevitt a pálya-klinikára ahol megállapították, hogy néhány térdszalag megadta magát és hogy korház és műtét.
Mivel már sajnos volt rutinom 2005-ös bokatörés után, igy elővettem ugyanazt a dumát, amivel 2005-ben sikerült a Szombathelyi korházat kivédenem. Van ki hazavigyen, nem vagyok hajlandó Szombathelyen műtőbe menni és ígéretet tettem hogy Budapesten azonnal felkeresek egy korházat.. Természetesen aláíratott a doki velem egy felelősség lemondót és ezek után elengedett.

A BMW elég csúnyán nézett ki, de a ruhám sem volt karcmentes. Nem voltam benne biztos hogy térdszalagok nélkül tudok fék és gázpedált nyomkodni, de bekínlódtam magam a Scudóba és sikerült hazavezetnem.

Mikor a Budapesti ortopéd specialista megvizsgált, azonnal műteni akart, de mikor értesítettem a svéd biztosítót ők teljesen máshogy ítélték meg a kezelés módját. Svédországban rögtön rám tettek egy bokától seggemig érő szerkezetet és eszük ágában sem volt műteni. 3 hónapig volt rajtam ez az ortoz ami meggyógyította a hátsó keresztszalagomat és a tokszalagot.

Az első keresztszalag nem tud evvel a módszerrel meggyógyulni, de próbáltak nyugtatgatni, hogy arra nem mindenkinek van szüksége. Próbáltam érvelni avval, hogy nekem valószínű az is kell hiszen imádok teniszezni. Minden hozzáértő egyetértett abban, hogy 3 térdszalag rehabilitációja minimum 1 teljes év. Ha nem huszonéves sportoló vagyok, akkor valószínű több. A magyarországi haverok mind elképedve hallgatták, hogy nem is műtötték meg egyik szalagot sem. Ennek ellenére szeptemberben már nem volt látványos sántításom és novemberben újra elkezdtem teniszezni.

Mivel túléltem egy 200-as esést, ugy gondolom tuti halhatatlan vagyok, ezért újra megpróbáltam. Megvettem Biel Ricsi R6-ját és életemben először ráültem egy 6 kilós pályagépre. Teljesen más érzés a két csúcstechnikás 200 lóerős gép után, de ki kellett derítenem, hogy képes vagyok-e még odatenni magam a pályán. Erre viszont elég volt a 600.

 Nagy eredményeim az R6-al nem születtek, a legjobb Hringes köridöm 2016 ban 2:05 volt, de idén már csak 2:08, ami persze azt okozta hogy kevés lett bennem a tüz, nem is mentem annyit mint 2014 elött. Persze tudom hogy vannak olyan emberek akik azt mondják hogy le kell szarni a köridöt, élvezni kell a pályázást és kész. Ezt a teoriát nem nekem találták ki, ehhez én tulságosan eredménycentrikus vagyok.
2016 ban estem az R6-al is a Hringen a hátsó gyors balosban de akkor csak a motor sérült.

De idén egyre gyakrabban hivogatott egy régi pályázos barátom aki 2011-es nagy Slovakiaringes esése óta nem ült motoron, hogy vissza akar térni pályára, de ezresen. Balog Csabcsi 600-on volt gyors (Hring 1:55, Brno 2:09), de most a legjobb ezresre áhitozott. Persze a legjobb utáni vágy az ismerös érzés számomra is, hiszen 2005 ben nekem volt elöször itthon K5 gixxerem, 2011-ben pedig nekem volt elöször az uj ZX10R is.
Amikor Csabcsi elvégezte az alapos piacfelmérést akkor a választása egyértelmüen az uj ZX10RR limitált versenygépre esett. A vásárlásban az én segitségemet kérte, ezért óhatatlanul belekeveredtem a technikai részletekbe is. Igaz a tüz bennem nem volt tul nagy, de valamennyire én is megfertözödtem a hosszú felszereltségi listától, igy rendeltem magamnak is egyet.
Múlt héten érkeztek meg a motorok, és az izgalom növekedése érdekében az elsö kilométereket együtt tettük a  motorokba, igaz rendszám nélkül. Akkor még a beállitásokat sem olvastuk el, igy nem tudtuk bekapcsolni a fel - le váltó gyorsváltót sem az engine mode, sem a TC nem állitottuk be.

De sajnos borzasztoan szigoruak a könyvben található bejáratási elöirások, ugyanis 800 km ig max 4000 fordulat, ami épphogy 100 km/h
Evvel a tempoval még egy gyengébb rendezö lassu csosportjában is veszélyesek lennénk.
Ezért az jutott eszembe hogy a Rijekai pályán esetleg találok olyan napot ahol nincs rendezvény és ott talán egyedül körözhetünk egész nap a pályán amig bejáratjuk. A tegnapi napra nagyon jot igértek és irtam mailt a pályának hogy jövünk. Egy korai indulással sikerült 09.20 ra megérkeznünk a pályára, egésznap ragyogo napsütés, de sajnos nem voltunk egyedül.
Szerencsére csak 20-25 rider volt, és nem volt csoportbontás, igy egésznap körözhettünk. Bekapcsoltam mindkét motoron a legerössebb traction controllt és a leggyengébb engine mode-t

 A lassabb temponk miatt felvettünk zöld mellényeket is, és a biztonság kedvéért kinyitottuk a tükröket is hogy minél jobban tudjuk szabadon hagyni az ideális ivet.
Délután már kicsit emeltünk a fordulatszámon is ugyhogy 160-180- néha 190 az egyenesekben.

Csabcsi 6 éve nem ült motoron ugyhogy ö jobban izgult, de hamarosan már ugy füzte a kanyarkombináciokat hogy élvezet volt mögötte menni. Ebéd után már el is fáradt, ugyhogy délután ö kevesebbet gurult.

Nekem sikerült  111 kört beletennem, neki 80 kör szaladt a gépbe, igy már lecserélhetjük az elsö olajat.

Pár szót a motorrol: a teljesitmányt nem tudom még leirni, de a fék az valami eszméletlen jó (a Brembo legjobb monoblokkjával szerelik az RR-t és persze gyárilag fémfékcsövekkel). Természetesen evvel a tempoval a féket sem tudjuk igazán kiismerni. A futomüröl csak annyit hogy a Rijekai kanyarban borzasztoan ráz az aszfalt és Csabcsi direkt mögülem figyelte az én hátsó gátlomat munka közben, azt mondja mintha a gumit az aszfalthoz ragasztották volna.....
Ugy tudom az RR hátso gátlója abban különbözik az sima zx10r gátlójátol hogy át van már versenyhasználatra szelepelve. Ja egyébként az RR egyszemélyes.
Nekem ami a legjobban tetszett az gyorsváltó volt ami a visszaváltást is hibátlanul vitelezi ki. Az elektronikában  motorféket is be lehet állitani de azt sem probáltuk ki. Csodásan könnyü terelgetni és ebben biztos szerepe van speciális ultrakönnyü Marchesini felniknek.

Viszont nem tünik egyszerünek a váltoirány megforditása, ezért a lábtartokiválasztás még hátravan. Pályaidomok megrendelve, és még egy rakás tuningot épp most kutatok.