Lassan vége a 2018-as pályaszezonnak.

Mozgalmas volt számomra, 35 pályanappal, (és majd csak Rijekával zárjuk a szezont e hó 28.-án) uj, top level motorral, egy régi baráttal aki 7 év kihagyás után tért vissza.
Egyetlen uj pálya sem volt számomra az idén. Az uj motor vásárlásával és átépitésével biztos voltam benne, hogy a high tech zx10RR az ölembe hullajt jónéhány új pb-t.

A legjobb éveim 2010-2012 voltak, akkoriak az összes meglévö pb-jeim. Be kell vallanom, hogy nem a motor a csalódás abban, hogy egyetlen uj pb-sem jött össze. Néhány helyen közel jártam, néhány helyen 2-3 sec hiányzott.

Idén többek közt 6 Moto GP pályára sikerült néhány hazai amatör pályatársat eljuttatni, Spanyolban kezdtünk februárban Jerezzel és Cartagenával, 4x volt Brno, egy Sachsenring, aztán Mugello és Misano és Red Bull Ring voltak a távolabbi pályák, ezenkivül voltunk 4x Slovakiaringen, és Rijekában is.

A motor hibátlanul teljesitett egész évben, lenyügözö a teljesitmény és a traction control, számomra a verseny ABS is nagyon bevált. Mivel összesen 4 db egyforma motort vettünk ezért könnyü összehasonlitani az én motoromat a többiekével. Kurucz Feri, Kovács Feri és a 7 év kihagyás után visszatérö Balog Csabcsi, sokkal céltudatosabban építették át motorjaikat, ök már elöl-hátul Öhlins futómüvekkel mennek, verseny ECU és KIT kábelköteg, a fékeket is SBK szintre emelték és természetesen mindhárman kidobták az ABS-t.

Az ABS müködését nagyon ritkán éreztem, de egyszer sem olyan módon mint a korábbi Ducatimon lévö ABS. A verseny ABS nem veszi el soha egyetlen pillanatra sem a fékeröt, csak annyit érzek hogy a fékkaron a keménység egy pillantra változik, de ugyanugy be tudok fordulni szinte mindig.

Most az utolsó vasárnap megkértem Csabcsit hogy menjen már egy menetet az én stock Kawámmal hogy legyen összehasonlitás az övéhez képest. Amikor lejött akkor kicsit meglepöen nyilatkozott: szerinte a gyári elsö villa még a saját Öhlinse után is kitünöen müködik és a gyári féket is megdicsérte. Egyedül a hátsó gátlóra panaszkodott. Természetesen ez nem jelenti azt hogy bármit is visszacsinálna a saját motorján, hiszen nyilvánvalóan egy kölcsönmotorral nem ment a határokon. Egy high-tech öhlins elsö villa igazán csak akkor mutatja ki a foga fehérjét amikor 1:54-et mész már a Hungaroringen mint Csabcsi és Kovács Feri, vagy 1:53-at mint Kurucz Feri.

Természetesen ez majd el fog gondolkoztatni hogy talán egy hátsó gátlóba én is invesztálok, mert gondolom a gyári Showa gátlót nem szelepeli át itthon senki

Fékbetétekkel kisérleteztem a teljes szezonon át. A Brembo-Racing betétje másfél napokat bírt csak, aztán vettem TRW betéteket ami tovább birta, 3-4 napot.
Csabcsi nyomására vettem gyári kawa brembo betétet és az legalább 5 napot bir ki nálam, Csabcsinál 6-8 napot is. A gyári betét további elönye hogy az utolsó napot is fékkar puhulás nélkül vészeli át, mig a Brembo-Racing betét elsö nap után már állandó fékkar állitást igényelt, szoval szerintem annak a vasrésze sokkal jobban átengedi a höt mint a kawa gyári brembo betét vasrésze.

Èppen most döntöttem el hogy még kiprobálom a Vesrah XX betétjét is és rendeltem két garniturát.

A hazai Hungaroringen is az volt a terv hogy a hétéves 2:00-ás pb-t meg kellene már dönteni.
Szeptember 19-én jártam legközlebb de akkor is csak egyetlen 2:00-as kör sikerült.
Múlt kedden oktober 16.-án az utolsó lehetöség volt, uj elsö, uj hátsó slickel felfegyverkezve megint csak egyetlen egy 2:00-ás kör sikerült. Addig feszegettem a húrt, hogy az utolsó elötti menetben kétszer  is hibáztam, elöször a sikánban nem tudtam befordulni, kicsivel késöbb  pedig a minusz három aszfaltozott bukóterét látogattam meg, azt hiszem az abs mentett meg, de ezt azt hiszem egy piszkos féktárcsa okozta.
Majd talán jövöre, attól tartok, hogy ha esetleg pechem lesz akkor mégegy évvel öregebb leszek.

Idén meglepö módon kevés versenyen álltam rajthoz, igy igazán a beépitett rajtprogramot, a launchcontrolt sem ismerhettem ki.

Azon gondolkozom, hogy vajon melyik pályanap okozta a legnagyobb örömöt az idén amit kiemelnék. De csak a 2:00-as Hungaroringes napokra emlékszem ugy, hogy ezektöl kicsit elégedett voltam. Ebböl azt a következtetést is le tudtam vonni, hogy még mindig teljesen eredménycentrikus vagyok és még nem vettem fel azt stílust amivel egyesek szokták magukat vigasztalni: ”Engem nem érdekel a köridö, csak egy jót motorozok”

Majd egyszer biztos én is eljutok arra a pontra, amikor végleg be fogom látni, hogy már nem vagyok képes többet sehol javítani a köridökön, majd akkor én is a fenti mondatot fogom mantrázni. Lehet hogy akkor sem lesz igaz......

Svéd, a rangidös