Mégsem volttúl gyors a hotel internet, reggelre sem volt feltöltve a 12 perces video, szóval megbántam hogy HD minőségben 12 percesre vágtam.
Szóval itt egy vidi csak pályaőrülteknek ( a hossza miatt)
Érdekesség amit felfedeztem a lengőkart filmezve, hogy kanyarban akkor is sokkal jobban összeül a rugó ha csak gurulok a kanyarban, semmi gázadás, de amikor brutálisan kigyorsitok akkor meg nem ül annyira össze!

Reggel szokás szerint csodálatos napsütés, de sajnos szokatlanul erős széllel, ami persze nem engedte a napot sem igazán melengetni. Kicsekkeltünk a hotelünkből, de még akkor nem sejtettük milyen lehetetlen ezen a pályán szélben motorozni. Ha ugyanez a helyzet Valenciában merült volna fel akkor valószínű jót motoroztunk volna, hiszen, egyrészt az egész valenciai pálya katlanban van és még a körbe érő stadion jellegű lelátók is védik a pályát a szél ellen. Viszont Aragon egy dimbes dombos területre épült, -ami egyébként pont a pálya varázsa- igy bizonyos kanyarokban elemi erővel tör rád a szél, ami nem kellemes érzés amikor lapon fordulsz.

Szóval hiába sütött hétágra ma is a nap, a szél miatt nem lehetett élvezni a motorozást. Néhányan ugyan megpróbáltuk, Pesek 3 kör után jött vissza, én asszem 4 kört birtam, István is és Pizza is kimerészkedtek, de mindannyian egybehangzóan elítéltük a szelet. Dezső és Öcsi ki sem próbálták. Az tény hogy gyorsan nem lehetett menni. Délután 3 kor elkezdtünk összepakolni.
Dezső és a szerelője Arnold holnap Valenciából repülnek haza, ők adják vissza  a bérautót, igy én átbutoroztam Öcsihez.  Mielőtt elindultunk volna a pályáról Barcelona felé, még odagurultunk a depoban egymás mellett tanyázó Pizzához és Istvánhoz elbucsuzni. István akkor jött le a pályáról, egy menetben két ember is belement hátulról. Ez szinte biztos hogy a túl erős szélnek tudható be, ilyen szélben nehéz pontosan belőni a féktávokat. Ha szembeszél van akkor azért, mert tul korán lassulsz be és ez megzavarhatja a hátulról érkező gyorsabb embert, ha meg hátszélben van a féktáv akkor meg ugye korábban kéne fékezni. De hogy 2  ember is belement a kawájába ugy hogy csak kis szépségsérüléseket szenvedett a gépe, de el nem esett, ez azért elég nagy ritkaság.

Reméljük a Barcelona melletti Catalunya pálya kárpotol minket ezért az „elfujta a szél” napért. Csak száraz és viharmentes legyen. Hogy ott nem lesz ilyen meleg az egyértelmű számunkra hiszen sokkal északabbra van.

Ha a két eddig pályát össze kell hasonlitanom akkor egyértelmű, hogy Aragon a jobb pálya, Aragon a gyorsabb, lendületesebb pálya, Aragon sokkal nagyobb kihívás, tehát sokkal nagyobb élvezet. A valószinűleg Europában egyedülálló dugóhúzó sikánját is ki kell emelnem, mert az is egy élmény. Természetesen egy ilyen dimbes dombos pálya tele van vak kanyarokkal, és vak féktávokkal ami tovább neheziti a feladatot, tehát növeli az élményt.

Valenciát talán könnyebb volt megtanulni, jobban belelátsz a kanyarokba. A pálya szélessége nem büntet meg ha kicsit elrontod az ivet. Egyáltalán nem nevezném gyors pályának, a célegyenesen kivül sehol nem tudtunk 5. sebességet kapcsolni, egyik kanyar a  másik után, de mégsem erős fékezésekkel mint a Hungaroringen, hanem lendületből. Én meglepődtem azon, hogy a többiekhez képest aránylag jó időket tudtam menni egy ilyen technikás pályán.