Hosszú volt a tél.

 Közismert tény hogy a motorosoknak szenvedés a téli félév. Szinte közhely számba megy mennyire várják a motorosok az elsö tavaszi gurulást. A téli szezonban online szájkaratéba megy át a szenvedélybetegek eszmefuttatása, motoros videokat osztunk meg és evvel töltsük ki az ürt amit a motorozása hiánya okoz.

Aztán végre eljön az a bizonyos nap, az a bizonyos hétvége. 

Nálam ez most szerdán volt, azaz szerdán pucoltam meg az R1-et és utána gondoltam hogy ha nincs is idö gurulásra egy beinditás, a motor hangja a felmelegités alatt mégiscsak jó kezdet lehet. A motor garázsban állt de mivel uj aksit kapott tavaly, igy gondoltam be fog indulni. Az öninditó ugyan jó fordulaton tekert, de mégsem indult. Mivel öreg motoros vagyok a szó legszorossabb értelmében, igy tudtam hogy 5 másodperces inditás után érdemes 1 perc szünetet tartani egy ujrainditási kisérlet elött. Ezt kb 5-ször eljátszottam de nem indult de az aksi lassan belassult, igy feladtam. Visszatoltam a mocit a garázsba és le a nyerget, rá a töltöt, majd másnap. Guminyomást is beállitottam, láncfujás, ennyi.

Csütörtökön még rajtahagyott töltönél azonnal beindult, aztán levettem a töltöröl, nyereg rá, hagy duruzsoljon. Mikor bemelegedett, akkor a fordulatszám kezdett csökkenni és hallottam hogy néha ki-kihagy egy, talán akár 2 henger is.
Most sem volt idöm gurulni, igy az volt a terv hogy majd ha rendesen megjáratom akkor kiköhögi magát.

Szombaton végre ismét jó idö és végre gurulni is volt idöm, igy felvettem egy cordura dzsekit egy magaszszárú cipöt és gondoltam megyek egy kis kört. Sajnos alapjáraton továbbra is kihayott a motor, de ha 5000 fölé vittem a fordulatot akkor semmi kihagyás, csak irtozatos tolás. Annál cikibb hogy a piros lámpánál meg lefullad a kihagyások miatt. Azt hittem hogy a kicsit bemelegszik a motor akkor elmulhat, de 70 fokos viznél sem szünt meg a hiba.

Akkor telefonos segitséget kértem és azt a tanácsot kaptam hogy tankoljam teli 100-as benzinnel mert esetleg télen bedöglött a benzin és teli tankkal küldjem meg autopályán. BAH csomopontnál teli tanki és irány az M1.

Hát nem hiszem hogy igazán le lehet irni azt az érzést amikor egy jó ezresnek kinyitom a gázt és végre a friss tavaszi hüvös oxigéndus levegöböl vesz egy nagy lélegzetet és szünni nem akaró tolás ki akarja venni a kezedböl a kormányt. Természetesen az M1-en nem esett a fordulat 8-100000 alá igy a szintiszta élvezet - motorkihagyások nélkül. Annyira magával ragadó volt az érzés hogy  pár km után felmerült bennem hogy van idöm egy nagyobb körre is, igy a Metró lehajtónál kijöttem. Tudtam hogy a piros lámpánál kiderül hogy kapkod-e még a motor. Jó volt a tanács mert tökéletes volt az alapjárat, kihagyások nélkül. Na akkor gyerünk: Budakeszi-Telki-Budajenö-Perbál-Tinnye, szünet az Ûvegtigrisnél  fényképpel. 

Forgalom semmi, lóerö az rengeteg, adrenalin mégtöbb, menetközben rájövök hogy hülyeség volt nem rendesen beöltözni börbe és csizmába, de mint minden önbizalommal teli ember igy én is avval vigasztaltam magam hogy én ugysem dobom el a vasat hiszen én ovatos duhaj vagyok.
De a józan valóság  az volt hogy félév szünet után nagyon nehéz ovatoskodni. Annyira feldob az óriási nyomaték ami minden kigyorsitásnál pofán vág, hogy tényleg állandoan arra kell figyelni hogy ne menjen el a segge.

Folytatás Piliscsaba - Pilisvörösvár (uj aluljáró, nincs már sorompo) - és ott jött a kedvenc rész Vörösvár-Csobánka. Szinte nulla forgalom, nem birtam ki, háromszor oda vissza megtettem ezt a kellemes kis kanyargos 5 km-szakaszt. Az utminöség még mindig jobb az összes környékbeli utszakasznál.

Többnyire arról szól a szenvedélybeteg motoros mottoja hogy a szabadság érzése. Nem vagyok benne biztos hogy a supersport motorokon ülve is a szabadság érzésen lenne a hangsúly. Ha egy supersport motorral ugy bánik az ember ahogy az megérdemli akkor szerintem nincs ideje szabadság érzést kutatni a fejében. Viszont tengernyi más benyomás éri ami nélkül tényleg szar a téli félév.

Az hogy egész télen autoban ülve perceket kellett várni hogy végre alkalom nyiljon egy elözésre, az egy supersport motoron, egész másképp néz ki. Nincs szükség nekifutásra, a kocsi seggéböl kilöve is 2 másodperc alatt befejezhetö egy elözés. Nincs kocsisor, nincs dugó. Természetes koncentráltan és tapasztalattal, de szerintem csakis ugy szabad ilyen motorra ülni. Egy elözést ennyi idö alatt semelyik nagykategoriás auto sem képes véghez vinni, néhány hypersport autó talán, de az meg nem fér el a szembejövö forgalom miatt.

Azt vettem észre hogy egyre több autos enged el, húzodik le. Ez persze lehet hogy annak is köszönhetö hogy én ösidök óta nappal refivel járok, de ezt a jó szokásomat meg is tartom mert még nem fordult velem elö hogy ne vettek volna észre.

Természetesen a 180 lóerö kicsit sok ennek az aszfalthömérsékletnek, meg a profilos pályaguminak, ezt többször meg is kellett tapasztalnom. Kettesben nagyobb gáznyitásnál még egyenesben is képes volt kipörgetni, kanyarból kifelé enyhe gyorsitás is elég volt ahhoz, hogy kicsit odébb másszon a segge.

Az utobbi 2 évben nagyon keveset voltam versenypályán, már kezdtem azt hinni hogy talán a sebességláz alábbhagyott bennem. De most megnyugodtam hogy 60 felett sincs semmi ami felülmúlja ezt az érzést.