Csak akkor vágj bele az olvasásba, ha nagy Moto GP rajongó vagy, mert hosszú lesz....
Miért olyan ingadozó a modern MotoGP versenyzők teljesítménye?

A mai MotoGP-pilóták nem tudnak olyan stabil bajnoki kampányokat összehozni, mint régen. Hogy miért? Mert ha egy versenyző égboltjának minden egyes csillaga nem áll tökéletesen együtt a verseny napján, akkor a pokolban van.

A MotoGP élversenyzői most hullámzóbban teljesitenk mint valaha.

 Ez érthető módon sok rajongót összezavar, és lehetetlenné teszi a MotoGP megértését: hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a versenyző és ugyanaz a motor az egyik hétvégén második, a következőn pedig tizedik helyen végez? A versenyzőt nem érdekelte volna ez a futam, ezért úgy döntött, hogy lustálkodik vasárnap? A mérnökei úgy döntöttek, hogy lazábban veszik ezt a hétvégét, és söröznek a szálloda bárjában?

 Létezik hogy ez azért van, mert a mai MotoGP versenyzők lusták, nem koncentrálnak, és túlságosan lefoglalja őket, hogy a millióikat sportautókra és úszómedencékre költsék?

 Az elmúlt szezonok eredményei talán tényleg ezt sugallják, hogy ez lehet a helyzet.

 2020-ban Joan Mir úgy nyerte meg a MotoGP bajnoki címét, hogy az elérhető pontok mindössze 48%-át szerezte meg. Fabio Quartararo tavaly a pontok 62%-ával szerezte meg a koronát. Most Pecco Bagnaia áll az idei bajnokság megnyerésének küszöbén, miután az első 19 futamon a pontok 54%-át szerezte meg.

Hasonlítsuk össze ezeket a számokat az elmúlt évtizedek MotoGP-királyaival: Wayne Rainey az 1990-es bajnoki címet 85%-os pontszámmal nyerte, Mick Doohan az 1997-es koronát 90%-kal, Valentino Rossi a 2003-as bajnoki címet 89%-kal, Casey Stoner a 2011-es bajnoki címet 82%-kal, Jorge Lorenzo a 2015-ös koronát 73%-kal, Marc Márquez pedig a 2019-es bajnokságot 88%-kal (egyébként minden idők legjobb királykategóriás kampányával, spec gumikkal és elektronikával).

 Tehát a mai MotoGP-győztesek a fentiekhez képest bizonyára sokkal hullámzóbbak? Természetesen nem. Sőt, épp ellenkezőleg.

Az a helyzet, hogy a Dorna gépeket kiegyenlítő technikai szabályzata (a 81 mm-es furathatártól kezdve a spec abroncsokon át az egységes elektronikai szoftverig) minden motor nagyjából ugyanolyan teljesítményt nyújt. És az összes versenyző tehetségének és profizmusának mélysége soha nem volt még ilyen magas, így több versenyző képes a dobogóért való küzdelemhez szükséges köridők teljesítésére.

Mindezekböl adódóan a versenyzés szorosabb, mint valaha volt. A királykategória hét évtizede alatt a két legközelebbi top 15-ös helyezés idén született, Katarban és Ausztráliában, ahol a teljes első tíz versenyzö 5 másodperc különbséggel suhant el a kockás zászló mellett. A MotoGP tíz legszorosabb top-15-ös helyezése pedig mind 2018 után történt!

Huszonöt évvel ezelőtt az 1997-es ausztrál GP-n, Phillip Islanden az első tíz helyezettet 36,8 másodperc választotta el egymástól, ami körönként 1,36 másodperc különbséget jelentett a győztes és a tizedik helyezett versenyző között.

Az idei Phillip Islanden az első tízben 5,9 másodperc volt a különbség, a győztes Álex Rins és a tizedik helyezett Brad Binder között 0,22 másodperc volt az átlag köridő-különbség.

Természetesen az, hogy a verseny minden eddiginél szorosabb, azt jelenti, hogy ha a versenyzők és a mérnökök vasárnap délután nem hoznak ki abszolút mindent a motorokból és a gumikból, akkor nem jutnak sehova.

Ha a versenyző tehetsége és technikája, a gumiabroncsok választása, a pálya vonalvezetése és tapadása, a hőmérséklet és az időjárás, a gép beállításai között egyetlen icipici eltérés is van, akkor az a versenyző, aki a múlt hétvégén a dobogón állt, a következő alkalommal nehezen fog az első tízbe kerülni. A legkisebb teljesítménybeli különbség, egy vagy két tizedmásodperc - kevesebb, mint egy szempillantás - elég ahhoz, hogy tönkre tegye egy versenyző versenyét.

A GP régen nem ilyen volt. Ha Alex Crivillé, aki 1997-ben megnyerte az Ausztrál GP-t, körönként 0,22 másodperccel lassabb lett volna, akkor is nagyon kényelmes harmadik lett volna, 22 másodperccel megelőzve a következő versenyzőt. viszont most egy ilyen teljesítménycsökkenés a 19. helyre szorította volna őt a bajnoki pontoktól.

Az ilyen őrülten szoros versenyzésnek más következményei is vannak. A versenyzőknek minden körben mindent kockáztatniuk kell, ha a dobogóra akarnak vadászni, ami elkerülhetetlenül több bukást jelent. Bagnaia a tökéletes példa erre - idén öt versenyen esett ki, és vezeti a bajnokságot. Ilyet még soha senki nem csinált, és ez is a modern idők jele.

"Ez most a szint, mindenki olyan feszített szinten motorozik" - mondta a gyári Ducati versenyzője, Jack Miller, aki idén eddig hétszer állt dobogón, és négyszer az első tízbe sem fért bele. "Az, hogy minden hétvégén ekkora precizitást kell bevinni, ahhoz, hogy a pontállásban topban legyél, egy kicsit nehezebb ma, mint a múltban, amikor nem volt esélyed VB cimre, ha egynél több DNF-ed volt.

"Most minden motor és versenyző sokkal jobb, akik itt vannak - ha most rossz napod van, akkor nehéz lesz pontokat szerezned. Mugellóban és Barcelonában szar hétvégéim voltak, de nem voltam olyan messze, és mégis mindössze két-három pontért harcoltam. Míg a múltban, ha rossz hétvégéd volt, negyedik vagy ötödik voltál, ezért a következő versenyen már nem kellett túl kockáztatnod. Manapság viszont már tényleg túl kell szárnyalnod magad, azaz át kell lépned a saját és a fizika határait és ez sokkal nagyobb teljesítmény ingadozást okoz. Szóval az hullámzó teljesitmény okai az összes tényezök: a motorok szintje, a versenyzők szintje, a bajnokság szintje és a versenyek száma."

"Talán a fiatalabb versenyzők úgy gondolták, hogy amikor a nincs itt a macska, cincoghatnak az egerek"

 Marc Marqueznek olyan mentális előnye volt mindenkivel szemben, amikor ő dominált, hogy a többiek eleve tudták, hogy a második helyért versenyeznek. A srác azt csinált, amit akart. Aztán amikor megsérült, jött egy új, fiatal generáció, akiket Marc még nem vert meg annyira, mint a korábbi fiúkat, így talán azt gondolták, hogy ha a macska nincs itt, akkor majd az egerek játszanak. Így fejben jobbak lettek, és hirtelen esélyük lett a győzelemre, és amikor nyersz, egyre nagyobb önbizalmat kapsz, és ez egy hógolyó. Nem volt igazi vezér az osztályban, így mindenki próbálkozott.

Ez már korábban is megtörtént. Az 1999-es és a 2000-es szezon volt a történelem két legszorosabb szezonja, mivel Doohan sérülés miatt abba kellett hagyja a versenyzést, Rossi pedig még csak akkor kezdett felpörögni az 500-as motorral.

A gumik kiválasztásáról van szó, és ezeknek a kombinációjáról. Szerintem még inkább így lett, amikor megjelent a Michelin új hátsó slickje, amely 2020-ban érkezett. Most sokkal több tapadás áll rendelkezésre, és a keverékek lágyabbak lettek, amit egyes versenyzők tudtak kezelni, mások pedig nem, mint például Valentino sem. A hozzá hasonló régebbi vágásu srácok, akiknek kemény karkaszra volt szükségük, szilárd érzésre a motor hátulján, nem pedig erre a nyúlós, nagy érintkezési felületű dologra, ök nagyobb szarban voltak, így nekik végük lett.

Ez megváltoztatta a dolgokat, aztán sokat változtattak a motorokon, hogy a legtöbbet hozzák ki ebből a gumiból, és mivel mindenki aki itt maradt lassan megtanulta ezt a gumit, ezért most már mindenki mindent kihoz a motorból, és ez mindenkit egy szintre hozott.

Korábban a versenyek végére a gumik teljesen elfogytak, de most már csak egy tökös verseny az elejétől a végéig, és a gumik működnek. Persze, különböző dolgokat kell menedzselni. A lágy keverékkel kezelned kell a motor mozgását, míg a kemény keverékkel a tapadást kell kezelned a verseny elején. De nincs az a nagy különbség, mint a régi időkben, amikor valaki úgy állította be a motorját, hogy a verseny végén erősebb legyen, mint Dovizioso Márquez ellen.

Emlékszünk még az idökre amikor a verhetetlenek mint Rossi, Lorenzo, Márquez, ha netán rossz napjuk volt, akkor negyedikek vagy ötödikek voltak, most ha a szupersztároknak rossz napjuk van akkor 15 helyen jönnek be.
 Ez a valóság. Az is, ahogy a srácok ma motoroznak, ahogy megváltoztatták a stílusukat, és mindannyian elkötelezett és agyon edzett sportolók .

Szerintem az osztály még sosem volt ennyire tele tehetséggel. A gyártók és a versenyzők győzni akarása hozott minket ebbe a korszakba - ez csak mindennek a következménye.

Ez nagyon frusztráló tud lenni - van egy jó versenyed, és azon kell gondolkoznod hogy : 'Mit csináltunk másképp?'. Mindenki megpróbál mindent kihúzni a motorból, de most már ezredmásodpercek döntenek.

Továbbá, ha a motor nem működik az FP1-ben, akkor máris hátrányban vagy, mert az FP2-ben be kell dobnod egy soft gumit, így máris kvalifikálsz. Aztán az FP3 a kvalifikáció, majd a Q1 és/vagy a Q2, szóval tényleg olyan csomagra van szükséged, ami a pályára érkezéskor a helyén van. Különben állandóan lépéshátrányban vagy.

Ugyanez a helyzet a versenyeken is. A versenyző  szélesre fut, és máris öt helyet bukik, és talán vissza is szerez párat. De nem igazán tudsz felzárkózni, mert már nincsenek lazsáló versenyzők.

Összefoglalva tehát: azok a rajongók, akik arról panaszkodnak, hogy a MotoGP versenyzői egy kicsit hullámzóan teljesitenk, mert nem tudnak hétről hétre nagy pontszerző helyeket hazavinni, nem tudják, miről beszélnek.

Ezek a gondolatok a legnagyobb Moto GP ujságirótól, Mat Oxleytöl  származnak, én csak megprobáltam magyarositani