Portimao, Jerez, Mugello és Brno után végre eljutottunk oda, hogy itthon, a jól megszokott Hungaroringen versenyezzen a Kamoto Svéd Open mezőnye. Különleges, nívós kupákkal ünnepeltük meg a dolgot, amiért ezúton is köszönet Berisznek.

Az időjárásügyi csúcspontot arra az időintervallumra datálom, amikor pár percig nem szakadt az eső, csak csöpörgött. Ez valószínűleg mindent jól elmond. Száraz pályánk nem volt, egyetlen percig sem, de az amatőrök nem félnek. Ha verseny van, fel kell menni a pályára. Bármi áron. Tudtuk, hogy esni fogunk (én szerencsére nem). Tudtuk, hogy egy hétig fog száradni a bőrruhánk. De nem akartunk cukorbabák lenni.

Nem láttam még ennyi magyar amatőrt vízen motorozni. Aki azért pályázik, mert imádja az adrenalint, mindenképpen ki kellene próbálnia, milyen esőgumival vizes pályán menni. Garantált lesz az öröm, a móka és a kacagás – feltéve persze, hogy nem töröd totálkárra a motort, vagy magadat. Fontos, hogy jól bánj a csuklóddal. Nem gondolnád, de esőgumin is hihetetlen rövidet lehet fékezni – persze a kanyarba befelé már inkább csak gurulni illik.

Jó páran nem vállalták a kihívást: egyesek ki sem jöttek, mások esőgumi hiányában hazamentek – pedig ezen a napon három versenyen is ingyen lehetett indulni. Ráadásul az eső miatt sokszor nem jönnek ki a motorok közti technikai különbségek, sokan, akik jól mennek szárazon, verhetővé vált vizes pályán.

A délelőtti edzésen Zsír Feri és Bucsi Robi is nagyon jól, és annak ellenére, hogy később mindketten elcsúsztak, elindultak a Gsx-R Klub Kupán. Mészáros Ferinek is sikerült elperecelnie délelőtt, ha jól emlékszem. Jó sokan elfeküdtek aznap, mégsem láttam elkeseredett arcokat a boxban.

Aztán elérkezett végre a Kamoto Svéd Open, a délutáni utolsó verseny. Ebben a versenysorozatban – rendhagyó módon – nem a köbcenti-, hanem az életkor alapján bontjuk a kategóriákat. A negyven év alattiak az Openben, a negyven felettiek pedig a G-Oldboys „géposztályban” versenyeznek.

Nem gondoltam volna, hogy esős versenyen ennyivel izgalmasabb lesz a rajt. Ha nem az élről indulsz, erősen korlátozottak a látási viszonyaid – és bizony barátaim, én egyáltalán nem indultam az élről. Predi barátom lerajtolt, meg még valaki, de őt túl sok vízfüggöny takarta el ahhoz, hogy felismerhessem.

Ezt az ismeretlen embert már az első körben kifékeztem. Élveztem, elöntött az adrenalin, versenyezni akartam, meccselni. A második rundban észrevettem, hogy Kurucz Feri kicsúszott. A harmadikban lassan elkezdtem üldözni Predit. Mivel tisztán láttam, hogy a célrarában aránytalanul lassú a pálya többi részéhez képest, mindenképpen ott akartam bepróbálkozni.

A célegyenesben néha elé keveredtem, de az egyes kanyar előtt rendszeresen kifékezett – ez így ment három körön keresztül. Aztán jött egy kigyorsítás, ahol Predi nagyon keresztbe állt, driftelt – ám végül nem esett el. Ez természetesen pont arra volt elég, hogy becsusszanjon a csoki a nadrágjába, ami egyben azt is jelentette, hogy innentől egyedül kellett teljesítenem a távot.

A végére Jézusnak éreztem magam, aki megtanult vízen járni. 2:26 volt a legjobb köridőm.

Juhász Dávid is éppen itthon volt a Német nemzetközi IDM bajnokságból, el is indult velünk, természetesen meg is nyerte az Open kategoriát.

Kamoto Svéd Open:

1. Juhász Dávid

2. Brian

3. Atom

4. Predi

Kamoto G-Oldboys:

1. Svéd

2. Oldal Imre

3. Brunekker Árpi

4. Sonaj

Az egyik jó hír az itt van öt sorral feljebb. A másik pedig számomra az, hogy a GSX-R Klub Kupán harmadik lettem Openben, amivel az év végi összesítésben azt hiszem második vagyok.

Még egyszer köszi Berisznek a szép kupákért.