Akik nem szeretik Jorgét, talán fel sem figyeltek rá, hogy a spanyol mennyire szenzációsan indította a 2010-es szezont. Illetve a folyamatos nyerések nyilván feltűntek mindenkinek, de statisztikailag kevesen mentek utána a dolognak. Lorenzo az első tíz verseny mindegyikén dobogós volt – vagy az első, vagy a második helyen –, ami olyan szenzáció, ami eddig még Rossinak sem sikerült. Igaz-e, amit nemrégiben állított, miszerint semmit nem tanult csapattársától? Mi lehet Jorge Lorenzo titka?

1. Lorenzo bársonyos, simulékony stílusa baromira fekszik a jelenlegi GP motoroknak. Jorgénak mázlija volt, hiszen ezekkel a versenygépekkel nagyjából ugyanolyan stratégiával kell nekimenni a kanyaroknak, ahogy egy negyedliteressel – ahol a spanyol kétszer is, egymást követő években világbajnok lett. Rossinak például újra kellett tanulnia motorozni, amikor a kettőötvenes kategória után az ötszázasba lépett. Jorge a negyedliteres után a nyolcszázast is ugyanazzal a stílussal vezetheti: csak a hatalmas kanyarsebesség számít, amihez tökéletesen passzol a Lorenzo-féle semleges testtartás.

2. Kitanulta a Bridgestone slick-gumik titkait, miszerint a gumi oldalfalát állandó terhelés alatt kell tartani a legnagyobb tapadás eléréséhez. Jorge a kanyarodás három fázisát, a kanyarbejáratit, az érintőit és a kanyarkijáratit szinte eggyé kovácsolja, már-már egy mozdulatként hajtja végre. Tudjuk, hogy eddig nem ez volt a divat: az ezres motorokkal, illetve a nyolcszázas-éra elején a pilóták többnyire „céloztak” és „lőttek”, azaz nagyon durva fékezés, rövid, aránylag lassú kanyarodás után nagyon intenzíven gyorsítottak ki – ez a taktika nagyon feküdt a hihetetlen erős ezer köbcentis GP motoroknak. Akik nem tudtak visszaszokni ahhoz, hogy lendületből menjenek, azok a Bridgestone-ban rejlő lehetőségeket is kevésbé tudták kihasználni.

3. A nyolcszázas motort hatalmas kanyarsebességgel kell vezetni (hogy kompenzálják a kijárathoz hiányzó nyomatékot), amit Lorenzo mesteri szinten hajt végre: szinte mozdulatlan testtel halad a kanyar mindhárom fázisán át. Ez a semleges testtartás teszi lehetővé az első- és a hátsó gumi állandó, és egyenlő terhelését, ami a Bridgestone-nál előfeltétel a megfelelő tapadáshoz. A testtartása azt sugallja, hogy Jorge nem kalkulál tapadásvesztéssel, ami azt is magában hordozza, hogy nem tudna menteni, ha valamelyik kerék megcsúszna.

4. A technikába vetett nagyon magas fokú bizalom, ami jellemzi idén Lorenzót. A hatalmas kanyarsebesség csak stabil és hibátlan tapadás esetén kivitelezhető. Ha mégis megcsúszik, többnyire nem is tudja megmenteni a helyzetet – azonban Jorge idén nem nagyon követett el hibákat. Azonban ezzel nincs egyedül: a legtöbb pilóta teljesen a határon, mégis bakik nélkül versenyezte végig az idei szezont. Akkora a bizalom a technikában, hogy mindenki a limiten motorozik – ha mégis megtörténik a tapadásvesztés, nem képesek menteni. A korábbi szezonokban a versenyzők mindig számoltak azzal, a kerék megcsúszhat; ma már olyan stílusban motoroznak, mellyel ugyan extra kanyarsebességre tehetnek szert, azonban szinte lehetetlen korrigálniuk, ha baj van.

5. Végül pedig az eltökéltség. Lorenzo valószínűleg nem a legtehetségesebb versenyző a mezőnyben, viszont ha tehetségére százból kilencven pontot kap, akkor akaratára biztosan százhúszat.

Az idei évnek vége, jövőre az átigazolások miatt nagyon kavarodhat minden – azonban az igazi felfordulást én 2012-re várom. Akkor majd visszatérnek az ezer köbcentis, bika motorok. Rossi, Hayden, Stoner, Spies eleve nyersebb, hegyesebb stílussal vezetnek: ők tudnak a legjobban a hátsó kerékre koncentrálni, nekik előnyt fog jelenteni a nagyobb nyomaték. Vajon fog-e az ezres motor ereje, nyomatéka passzolni Lorenzo bársonyos stílusához?