Az évtizedek óta várt uj Magyaroszági versenypályán ma végre megvalósúlhatott az elsö hazai rendezésü motoros tesztnap a gyorsasági motorsport szerelmesei részvételével.

Meghivásos tesztnap volt, föként a licenszes versenyzök számára, illetve néhány szenvedélybeteg törzsgárdatag is meghívást kapott, mint pl jómagam.

Ma végre csak magyar résztvevök voltak  a pályán, ami azt jelentette, hogy kb mindenki ismert mindenkit. Az ilyen események mindig különlegesek, az ember kicsit családias hangulatba kerül.

Az idöterv az háromcsoportos volt, A csoport a gyors ezres kategoria, B csoport a gyors 600 és az én csoportom volt a C csoport ami az ambiciódus szenvedélybetegeknek volt fenntartva, akik azt hiszik magukról hogy majdnem gyorsak....

Az egész délelött használt V02 mediummal mentem, de az ebédszünetben feltettem egy vadiuj V02 medium hátsót.

Ma alig volt piros zászlo (illetve ledpanel), látszott a különbség, hogy egyáltalán nem voltak rutintalanok a pályán. Volt délelött hangmérés is, engem háromszor is megmértek de rendben volt a decibelem, ami azért meglepö mert az ismeröseim szerint mindig tul hangos vagyok :)

Nagyon jó mindig ennyi ismerös arccal találkozni, a mai nap tényleg jó példája volt ennek a szenvedélybeteg motoros közösség egy húron pendülésének.

A pályába elég kevesen szerelmesedtek bele, szokni kell nagyon, mert kevés pályán találunk ennyi törést, szóval nem mindenkinek jön be a pálya ritmustalansága. De a hangulat, az uj pálya birtokbavétele, modern infrastruktura. mindenkiben jókedvet varázsolt. A pálya tényleg nehezebben tanulható, de az az érzésem hogy sokan fogják szeretni és mától úgy tünik én is ezek közé fogok tartozni

Az ebédszünetben megvalósult egy kisebb álmom. Pár héttel ezelött irtam arról hogy végre egy év után be lett állitva a motoromon a SAG, és utána Brnoban hatalmas eredményt is hozott ez a SAG beállitás köridöben. Aztán hozzáfüztem, hogy ki kellene probálnom a lengövilla pivotpoint beállitást is, amitöl nagyon sok hozzászoló óva intett, hogy meg ne probáljam mert erdöbe kerülök stb....

Két nappal ezelött beszélgetésbe keveredtem a HERT csapat és a Moto Jungle Racing egyik szerelöjével Boros Andrissal. Elkezdtünk beszélgetni lengövilla pivot point excenter állitás bonyolultságáról, és hamar kiderült, hogy ök  is itt lesznek ezen a teszten a BPC pályán. Egész véletlen a szomszéd boxban volt a HERT csapat és már délelött megbeszéltük, hogy ha szeretném akkor ebédszünetben beállitják azt a pivotpoint poziciot ami  nekem elönyös lehet. Az én adottságaim teljesen egyértelmüek 20 év pályázás után. Ami nekem az erösségem az a brutális féktáv és a brutális kigyorsitás. Viszont a BMW alapbeállitás az inkább ennek az ellenkezöje, ezért számomra az ideális pivot point beállitás a lengökar legalacsonyabb állásba tekerése lesz. Viszont egy ilyen beállitás nagyon sok mindent elmozdit, igy üléspoziciot, láncfeszettséget, amit azonnal utána kell állítani.

Ebédszüneteben Andrisék odajöttek egy oriási speciális eszközzel, lemérték a jelenlegi rideheight magasságot, utána további speciális szerszámokkal meglaziottották a pivot point excentert és beállitották a legalacsonyabb értékre. ezekután visszaállitották az ülésmagasságot arra ami korábban volt, ezekután a láncfeszességet is igazitani kellett és ezekután két precizios rudazat segitségével megmérték az egyenesfutásomat, ami szintén korrekcióra szorult. Ez a müvelet 2 fö részére legalább félórát vett igénybe, szóval tényleg nem egy egyszerü müvelet, csak hozzáértök kezdjenek bele.  Szoval mégégyszer:  Andristól megtudtam hogy a legalacsonyabb pivotpoint pozicio kedvez a lengövilla terhelhetöségének, sokkal jobb tapadást biztosit az erös kigyorsitásokál és féktávon viszont sokkal nyugodtabb marad a motor. Ez a két paraméter nekem szinte isten áldása hiszen én a féktávokbol és kigyorsitásokból élek, hiszen kanyartempóm a lassabb kanyarokban egyenlö a nullával.

Nagyon kiváncsian vártam a délutáni elsö menetemet. Már a kivezetö köröm ötös kanyar féktávjánál éreztem, hogy az erös fékezés hatására sem mozdul meg a motor hátulja, Erre egyre erösebben kezdtem venni a féktávokat hogy feszegessm a határokat, de a motorom nagyon stabil maradt, pedig már hozzászoktam hogy az erösebb féktávoknál a motorom hátulja mindig nyugtalan volt. Most akármekkorát fékeztem, nem akart kitörni a hátulja. A kigyorsitásokon persze nem nagyon vettem észre semmit, viszont a köridöméröm az igenis észrevette a változást. Annak ellnére hogy a C csoportban szinte minden körben elöznöm kellett 1-2 ridert mégis 2.2 másodpercet javitottam az uj beállitásokkal. Az uj PB-m már 1:57.24. Azért csak századokat tudok irni mert ma nem volt senkinek transzpondere, be kellett inditanom a saját köridömérömet ami nem tud ezredeket mérni.

Andrisnak az volt a szerelés utáni kérése, hogy utólag számoljak be az érzésröl. Féltem töle hogy a fakezemmel nem fogok tudni sok érzésröl beszélni, de ez a féktáv nyugalom annyira feltünö volt amit még én is örömmel nyugtáztam.

Nagyon boldog vagyok hogy sikerült ezt a bonyolult müveletet ilyen szaktudással Andriséknak kivitelezni, de annak a legjobban hogy mekkora tényleges hatása volt a köridömre.

.