Levelet kaptam Gyuricza Petitől, annyira tetszik, hiszen kb hasonlóan érzek én is, ugyanigy látom én is, ezért közzé teszem irását 

Merengés

Nézegetem a duzzadt bokámat, néha felszisszenek, néha csak sóhajtok. De amikor emlékezem, akkor csak a pillanatok ide-oda cikázása, a kanyarívek, a döntött féktáv, csak ezek jutnak eszembe. Azután eszembe jut a túl rövid féktáv, a meggondolatlan előzési kísérlet. Egy csattanás, a plexi roppanása, majd a testem becsapódik. Pörgés, forgás, a könyököm, a térdem, majd a hátam, majd a fejem és mindez többször ismételve.

Azután a csend. 

A csend ami nem igaz, mert a fejemben az erek lüktetnek, a kezem még húzza a féket, a szívem meg ismét a pályára hajtana, hogy itt még nincs vége a versenynek. Körülnézek és keresem a motoros tá rsamat, akit hátulról fellöktem.  Imába szorított kézzel kérek bocsánatot, ehhez nem kell nyelvtudás. Majd összeölelkezünk. Ez is benne van a sportban. A mentő békén hagy minket, a motorszállító elviszi a sérült motoromat.

      Mit mondok majd a fiúknak? Nekem itt Ők a legfontosabbak. Most Ők a családom és bizony a dorgálást megérdemlem. A boxba érve, kedves tekintetek, aggódva és együtt érezve, fejcsóválva ugyan, de feloldoznak a lelki teher alól.  Hibáztam, de jól mentem!

     Ezt hajtogatom, miközben a bokám egyre csúnyábban dagad fel. Golyó a motorom rendbetételéhez kezd, mert lát esélyt, hogy másnap talpra állok. Rékási Szabi és Rácz Ádám sajnálattal közlik, hogy felejtsem el, hogy holnap motorra ülök. Most már én is érzem.

     Másnap reggel, a lábra állás szinte lehetetlen, most ez vesz ki minden energiát belőlem. A pályára érve, nagy sajnálattal a lelkemben veszem tudomásul, hogy kényszerszünet következik.

Most itthon vagyok, moto gp-t nézek  és olvasom az emailt, hogy készülj Portimaóba. A Svédnek el ment az esze! És fel is hív telefonon, hogy ha eddig hezitáltam volna a bokámat nézegetve, akkor most a kegyelemdöfést is megadja.

     Tudod mit Svéd! Össze szedem magam! Össze szedem magam, mert végre van valami, ami soha nem emlékeztet arra, hogy 43 éves vagyok. Ami nem attól jó, hogy hány éve csinálod. Ami mindig új, ami feltölt, ami lefáraszt, ami nem mindenkinek adatik meg. Pályamotorozunk. Ennyi.

Várom Portimaót!