Ismét egy sikeres svéd pályanapon vagyok túl. Itt Svédországban ritkábban sikerül esőmentesre egy pályanap, de a tegnapi nap csodálatos volt végig. 

Igaz hogy jártam már ezen a pályán, de mindössze akkor 2 menetig tartott a száraz aszfalt. Ez az ország leghosszabb pályája, a 60-as és 70-es években volt itt Forma1-es verseny és Roadracing VB, ami a mai Moto GP elődje volt.

120 motoros volt 3 csoportban, ebédszünet nélkül. A leggyorsabb csoportot itt is licenszes csoportnak hivják, abba vettem jegyet.

Egy régi svéd kollegámnak is ez a hobbija, vele találkoztam és befértem az ő sátrukba.

Délelőtt tanulgattam a pályát, probáltam röviditeni a féktávokat. 

A pályán van egy leszállopályával egybekötött nagyon hosszú egyenes, ott kellene nagyon pontosan belőni a féktávot, szerintem rohadt korán fékezek ott, legalábbis néhány racer féktávon ment el mellettem. 

A gixxerem futőműve természetesen nem egy mai darab, a K5 ben még nem volt big biston első villa, valószinű ráférne egy kis felujitás. De ami felüdülés volt tegnap az a sebességváltás. 6 éves technika, 40000 pályakilométer de ugy müködik mint a vaj, a gyorsváltóval együtt.

Egy hátsógumi megforditás volt az egyetlen amit kellett szerelnem.

Délutánra egyre többet előztem, egyre kevesebben mentek el mellettem. Jövöre megprobálok valami hobbiracer versenyen elindulni. Szezon elött talán olajat cseréltetek a gátlóban és a villában.