
Nagy várakozás elözte meg a Mugello 3 napos rendezvényt.
Összesen 5 lakoautos család alkotta a paddock táborunkat, Dobi Feriék, Kurucz Feriék, Pál Józsiék, Dürgö Balázs szoloban, plusz Mezö Jozsi. Kicsit odébb voltak még Czimmer Ákos és Torma Robert-ék
Elsö este átnézték a motorokat, én reggel fedeztem fel hogy a hátsó felniben lévö szelep meglazult és a felnin belül lévö anyán kellett feszitenem.
Ismét az A csoportba kerültem a regisztráláskor. Azon imádkoztunk, hogy ne legyen sok hazai olasz menö, mert akkor brutális tempot diktálnak. De ök a Promo Racinges rendezvényeket szokták dominálni, ez pedig CR Motos rendezvény volt.
A CR Moto-nál ritkaság hogy nincs teltház, de ez a rendezvény nem volt tele, ráadásul ez nagy pálya, jobban birja a létszámot mint az 1:40 – 1:50 köridös pályák
Az elsö menet laza bemelegités, ami persze furcsán hangzik hiszen a célegyenesben ugyanazt az örült tempot mész. Annyira azért emlékszem hogy az uj geometria segitett a folyatós részeken.
Feriék is megtisztelték az elsö menetet mert nagyon nyugodt tempos köridökkel jöttünk le mindanyian.
A második menet már maradandobb emléket okozott.
Dürgö Balázs a második mért kör elején megelözött engem, de mire az Arabiata kanyarokhoz értem addigra már volt böven elönye.
Balázs elmesélte utólag hogy az Arabiáta kettöböl kifelé, ami egy teljesen vak kanyar, aminek a kijárata már teljes teligáz, pedig még onnan sem látni a pup mögé, ahol kezdödik a féktáv a jobb-bal sikánhoz. Amikor ráérkezett az Arabiáta kettöböl arra rövid egyenesre, akkor bukott elötte egy srác füstölö elsö kerékkel. A srác a motor jobb oldalán esett a pályára, a motor meg egyenesen pörgött Bazsi elött. Éppenhogy el tudta kerülni a pályán pörgö srácnak a fejét.....
Most jövök én:
semmi sárga zászló, igy hát én is teligázzal jövök ki az Arabiáta kettöböl (a tempo kb 170 körül van ott) amikor megpillantom a srácot túl közel magam elött, ahogy szalad át a pályán a bal oldalon fekvö motorja felé. Ilyen érzésem a 20 év pályázás alatt még sosem volt. Mindenki tudja hogy ameddig nincs leintve a menet addig, nem megyünk át a pályán, föleg nem egy vak kanyar mögött és mégföképpen nem az ideális iv tartományába nem szaladunk. Hatalmasat markoltam a fékre hiszen nem akartam elgázolni. Evvel meg is pecsételödött a sorsom. A jó állapotú soft elsö gumi szépen betapadt és a bmw hátulja meg szépen elindult velem együtt az ég felé. Sajnos az ezt követö kb 15 másodperc nincs meg egyáltalán. Szóval konkrétan nem emlékszem a repülésre és nem emlékszem a landolásra és a landolás utáni gurigákra sem. A sisakomon lévö nyomok alapján fejre érkezhettem ami megmagyarázza az emlékezet hiányt.
Arra viszont már emlékszem hogy térdelésböl probálok felállni, kezem az már fájt, a térdem szerintem még nem fájt. Egyáltalán nem emlékszem arra sem hogy az airbag szoritotta volna a mellemet. Szóval nincs kizárva hogy addigra már pont elkezdett az airbag leereszteni.
Arra is emlékszem hogy a srác odajött hozzám és magyarul beszélt, meg is kérdeztem, hogy hogy hivják. Sajnálta hogy igy kell megismerjen, hát még én…..
Mindkettönket bevitt a mentö a Medicalba, ahol már Kurucz Feri várt rám, Avval kezdte, hogy tudom-e hol vagyunk. Azt kellett volna válaszolnom hogy még az ürben.
Aztán Szidi is odaért.
A srácot kiengedték mert semmi baja nem volt, engem vittek tovább a korházba.
Szerencsére Szidi jöhetett velem a mentöben, mert nem volt rövid a korházi tartozkodás.
Kaptam egy guruló ágyat, Szidi meg egy bejelentö kérdöivet amit ki kellett töltenie. Természetesen a svéd EU betegkártyámra bármilyen kezelés és vizsgálat vagy ellátást megadnak. Ami persze a Magyar EU kártya mellé is járna, csak állitolag vannak olyan országok ahol már túl nagy a Magyar biztosito tartozása és ott esetleg a Magyar EU kártya mellé meg is kell elölegezni egyes drágább ellátásokat.
Röntgenek, ultrahanggal belsö sérülések keresése, vérvétel ami után bennem is hagyták a tüt. Nagyon nem szerettem volna olasz mütöi tapasztalatokat is gyüjteni, elvagyok a 2019-es spanyol operálás emlékeivel is.
Erre ugy probáltam rásegiteni hogy amikor az orvos össze vissza nyomogatta térdem, a kezem, a vállam akkor mindig moderált mosolyt szinlelve válaszoltam, hogy csak enyhén fáj.
Ekkor még reménykedtem abba, hogy talán mégicsak hazavezethetem a lakoautót.
Végül kaptam bal lábamra bokától combtöig egy olyan gipszet ami csak alulrol meg a széléröl volt kemény. A jobb csukomra is kaptam gipszet amiben a gyürüs és a kis ujjamat egymás mellé gipszelték.
7 és fél órás korházi tartozkodás után kaptam meg a papirokat, meg a röntgen felvételeket CD-n. Kértem a doctor úrtól erös fájdalomcsillapitót, adott 12 db-t. 4 hét szigorú teljes pihentetést irt elö a térdemre is meg a csuklomra is!
Nem kértem de adott egy trombozis elleni injekciot a hasamba és adott még további 6 db-os i dobozt injekciokkal, hogy minden este fontos egyet beszurni a hasamba. Utolsó kérdésem a doktorhoz az volt hogy alkoholt fogyaszthatok-e. Azóta már tudom hogy ez egy teljesen felesleges kérdés volt….
Taxival jöttünk vissza a paddockba. Hát a mozgás nem esett jól, az Unicum annál inkább.
A srácok avval probáltak vigasztalni, hogy ök sem jártak sokkal jobban, mert Dobi Ferinek csapágyas lett a gépe, Dürgö Bazsinak a vizpumpa szart be, ugyhogy ök már elsö nap végén össze is voltak csomagolva a másnap reggeli haza indulásra.
Hát én a másnap reggeli indulásról álmodni sem tudtam, mert Szidi nem vezet csak automatát és lakoautot meg amugy sem.
Igaz hogy ez a saját hazautazásunk nyomasztott, de inkább kértem mégegy Unicumot.
Másnap Dobi Feriék és Dürgö Balázs hazautaztak, én maradtam, pihentem, beszélgettem Jaroval, aki megnézte fent a toronyban a bukásomat, és csak annyit füzött hozzá hogy nem volt szép látvány és hogy nagyon örüljek a kimenetelnek.
Ezen a második napon Kurucz Ferinek is gondja támadt a motorjával, igy ö is összepakolt. Rendesek voltak mert Pál Jozsival összepakolták az én motoromat és cuccaimat is.
Szidi készitette a bucsuvacsorát, amire meghivtuk Czimmer Ákosékat is. Az volt a vészterv, hogy Ákos és Robert egy jármüvel jöttek, igy egyiköjük át tudna ülni a harmadik nap végén a lakoautom volánjához és igy haza tudnánk jönni.